biokiskert

Őszibarackfánk idén gyönyörű lett. És dús, köszönthetően a rászórt tápanyagoknak és annak, hogy sikerült minden betegséget megelőzni. Mivel még fiatalka, csak 6-7 barack kapaszkodik rajta, amik alig látszottak a lombtól. Nyár van, ha még nem tetted, lassan itt az ideje a fa zöldmetszésének (bár volt, ahol augusztusban javasolják, de addigra pl. a miénk leérik). Lassan már én is bátrabban nyúlok a metszőollóhoz, mivel az eddigi sebészi tevékenységemet túlélték a növények.

by Ettore Balocchi

Már tavaly is arra lettem figyelmes, hogy néhány növény (pl. som) hajtásvégein fehér bevonat jelent meg. Amikor közelebb léptem, kicsi, fehér, szárnyas izéket láttam rajta. Amikor még közelebb léptem és hozzáértem, elpattant. Mintha ott sem lett volna. Gyorsan rákerestem az izére: ő az amerikai lepkekabóca. Újabb inváziós faj, amely nem itt született (vagyis a kertemben lévő példányok már igen).

Mindenben. Semmiben. Igazából csak döntés kérdése. Azt vettem észre, hogy házi körülmények között biokertet létrehozni nem igazán jár nagyobb erőfeszítéssel. Egyszerűen máshogy kell csinálni. Máshogy tervezzük a növények helyét és fajtáját. Próbálunk vetésforgót létrehozni, le legalábbis cserélgetni a helyüket (bár ezt szerintem minden hobbikertész követi, mert egyszerűen ez válik be). Megelőzésképpen ugyanúgy permetezünk, csak mással: növénykondícionálóval (ami véd is) vagy ökológiai gazdálkodásban engedélyezett szerrel. Ha kártevőt látunk, cselekszünk - de nem mérget vetünk be, hanem természetes szereket, módszereket.

Gyümölcsök terén olyan vagyok, mint Gombóc Artúr a csokikkal (na jó, a csokikat sem vetem meg, de az nem terem a kertben). Nagyjából minden gyümölcsöt szeretek, van, amit nagyon, és van, amit még annál is jobban. De a málna a gyengém. Csak egy baj van vele: nagyon ritkán lehet igazán jó málnát kapni. Ami érett, de nem nyomott, nem erjed. Ilyet inkább csak a bokorról lehet szedni.

Megérett a borsó. Vagy elfogyott, vagy a mélyhűtőben lapul a termés. Nálunk még lábon az utolsó adag, de már nem sokáig, a héten a fenekére verünk annak is (hát persze, hogy a lóbabos-borsós kence lesz belőle). Felszabadul némi hely a kertben, kérdés, hogy mihez is kezdjünk vele.

Már gyerekként feltűnt, hogy a tyúkok nem mindent esznek szívesen, amit bedugdostam nekik. Pár dologért viszont meg voltak őrülve, ezek közé tartozott a giliszta és a tyúkhúr (stellaria media, bár akkor ezt még nem tudtam). A tyúkhúrral való etetésnek mindenki örült, a tyúkok is, és gazdájuk (nagymamám) is, mivel így rendszeresen gyomláltuk a kertet. Mi, gyerekek is örültünk, mert a tyúketetés jó móka, sokáig el lehet vele szórakozni. A tyúkhúr ennél azonban lényegesen többet tud.

Nyugtat, erősít, iható, ehető, gyönyörű, hangulatos, bódító az illata és még a kertben is hasznos. Nem más ez, mint a fantasztikus levendula. Én elsősorban a kertben rajongok érte, nagyon szeretem nézni és szagolni. Szerencsére van, aki nem szereti szagolni, ezért vált a szárított levendula dédanyáink szekrényének elmaradhatatlan kellékévé. Remekül elűzi ugyanis a kellemetlenkedő ruhamolyokat. Én tavaly a cipősszekrénybe is tettem egy csokorral: ott is jót tett. Lássuk, mire jó még?

Például meg lehet enni, főleg ifjú korában. Aztán ad még tojást is. Ezen kívül? A gyerekeket igen jól elszórakoztatják: órákig szedik a pipiknek a gazt (így ugye a gyomlálás is megoldott) és etetik őket. De akár kommandósbrigádként is bevethetjük őket, évente kétszer.

Mire való a talaj? Nyilvánvaló: abban nő a növény, nélküle eldőlne. Pedig ennél sokkal több múlik rajta. Nem mindegy, milyen a teteje, az alja, él-e benne valami, és ha igen, mi. A talajjal sokan úgy bánnak, mint egy kémiai keverékkel: ha nincs benne elég nitrogén, tegyünk bele, ha van benne lárva, irtsuk ki. Csakhogy a talaj jóval több annál, amit látunk. nyüzsög benne az élet, ráadásul a többség barát. Láthatatlan segítők milliárdjai élnek benne, amelyeket egy könnyedén odaszórt maroknyi műtrágya azonnal kinyír. Pedig segíthetnénk is nekik.

Szüreteltünk! Beérett egy adag lóbab, és burjánzik a cukorborsó - gondoltuk, kipróbálunk egy receptet, amire már régóta fáj a fogunk. Szerencsére menta is akad, csak a citromért és a parmezánért kellett máshova menni. Annyira jó lett, hogy muszáj lesz még egyszer kipróbálni. Aztán még egyszer: lehet, hogy az egész lóbabtermés így végzi? Íme az alapanyagok saját biokertből: