biokiskert

Láttam egyszer egy videót, amin a gazda szép komótosan vizet engedett egy locsolókannába és bőségesen meglocsolta a káposztalevélen hemzsegő tetveket. A különböző időpontokban készített felvételeken az egyre rosszabb bőrben lévő levéltetvek látszottak, majd egy tiszta levél. Biztos voltam benne, hogy a víz ilyet nem csinál, ezért hamar túltettem magam a látottakon. Csakhogy ez nem sima víz volt ám! Azóta megtudtam, mi a titka.

A Hold befolyással van a Földre, ez világos. Gondoljunk csak a legfeltűnőbb Hold által keltett jelenségre, az ár-apály ingadozására. A Hold már régóta izgatja az embereket, sok hiedelem és megfigyelés fűződik hozzá. Elég néhány horrorfilmet megnézni, hogy tudjuk, furcsa dolgok történhetnek a Hold különböző fázisaiban, de leginkább teliholdkor. Nem meglepő tehát, hogy a kertészkedésben is szerepet kap. Régen a holdfázisok szerint kertészkedni teljesen megszokott volt, aztán valahogy feledésbe merült. Mostanában a biokertészek kezdtek el ismét figyelni az égi vándorra. De mit csinál a Hold a növényeinkkel?

Az első könyvajánlómban már írtam az ijesztő könyvekről: Fern Marchall Bradley és Jane Courtier Konyhakerti mindentudó c. könyve egy kicsit ilyen. Azért ha már van kellő önbizalmunk, hogy ne vegyük túlzottan magunkra a szerzők rosszallását a kellő szakértelem nélkül próbálkozó kertészekre vonatkozóan, nyugodtan fellapozhatjuk ezt a könyvet is. Nagy előnye, hogy szép. Tényleg, akár ajándékba is adhatjuk (ráadásul nem is ólcsójános ajándék). Keménykötésű, sok és szép képpel.

Hát persze! Aki biokertet próbál létrehozni, már eleve dicséretesen zöldnek minősül, de mint mindent, ezt is lehet fokozni. Íme, néhány ötlet, amivel a szigorúan vett bio zöldség- és növénytermesztésen túl is tehetünk még egy kicsit a környezetünkért és magunkért:

A tervezésbe! Tavaly annyi volt a tervezés részemről, hogy a vetőmagboltban végignézegettem a zacskókat, és ami szimpatikus volt, megvettem. Az eredmény nem volt túl jó, mert itthon olvastam el, hogy a legtöbbet érdemes előnevelgetni és csak palántaként kiültetni. Nekem viszont erre pillanatnyilag nincs megfelelő helyem, bár azért megpróbáltam.

Volt, ami sikerült.

Legalábbis a kertjét. Ha beszélgetsz is vele és még tudja is, milyen zöld izék nőnek a kertjében, nyert ügyed van! Hiába ugyanis a szakkönyvek összes tudása, a talajnak és a mikroklímának annyiféle egyedi kombinációja van, amiről sehonnan nem kaphatsz tájékoztatást, kivéve saját és a szomszédok kertjét. Mit tudhatunk meg így?

Nyáron számos vendéget fogadtunk, mulatoztunk kint is, bent is. Amikor meglátták a veteményesem, általában felkiáltottak: "De jó, van konyhakerted? Én is csinálnék, de…" És itt jöttek a magyarázatok, miért is nem vágtak bele ebbe a roppant egyszerű és örömteli feladatba. Lássuk hát a leggyakoribb érveket, amivel lebeszélték magukat a kertészkedésről:

Jön a tél, a legelszántabb kertészek is egyre több időt töltenek már a házban. Már alig van valami a kertekben, egyre kevesebb a munka. De mit csinál a kiskertész télen? Íme néhány tipp:

Előfordulhat, hogy a nem szabályosan felépített komposzthalmunk nem úgy viselkedik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ilyenkor sem kell elkeseredni, mindenre van orvosság.

Itt az ősz, lassan le- illetve felszedtünk mindent a kertünkből. Rendes kertész ilyenkor ásót ragad, és szépen felássa a kertjét. Mint ahogy kedvesem is megtette pár hete. Igaz, kicsit korán, de hát sosem lehet tudni ebben a bolond időben, mikor köszönt be a sarkvidéki időjárás. Valószínűleg épp most...

Mivel szent elhatározásom, hogy rövid idő alatt profi biokiskertésszé képzem magam, belevetettem magam a szakirodalomba. Charles Dowding: Biokertészkedés a gyakorlatban című könyvét ütöttem fel éppen (és gyorsan végeztem is vele; a száraz cím ellenére egészen szórakoztató könyvet írt). Mi volt az első, ami szíven ütött?